Iszik a Lajos, az a szörnyeteg!
Tudom, hogy megint szabadkozással kell kezdenem – több mint egy hete nem írtam. Az időszámítás alapját azonban újabban nemcsak a napok egymásutánisága, de egy másik indikátor is segíti (bár ne tenné!). Ez pedig nem más, mint a Lajos. Egy hete sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy iszik. Iszik az istenadta, mint a gödény! Ez részben érthető, mert a motor hengerűrtartalma 7.3 liter, ami – a központi számítógép számításai szerint – huszonegynéhány literes átlagfogyasztást eredményez. A cowboynak pedig azt jelenti, hogy azt a 100 litert – ergo 100 dollárt – majdhogynem hetente bele kell tankolnia szörnyeteg Lajosba.
Komolyra fordítva a szót, sokat fogyaszt a kocsi és ez pillanatnyilag nem öröm számunkra. Szerencsére a biztosítás nem minket terhel – bele sem merek gondolni, hogy mekkorára rúghat az összeg… Mivel Panni még nem szeretné egyedül vezetni a kocsit, ezért csak az a lehetőség kínálkozik az üzemanyagköltségek lefaragására, hogy nem négyszer tesszük meg naponta a Georgetown-Terra Cotta távot, hanem csak kétszer és én itt maradok addig a családnál, amíg ő nem végez. Többek között ennek köszönhető, hogy most újra írok.
De, hogy jó hírekről is írjak, pénteken sikeresen megírtuk a kresz tesztet – ezután már csak a vezetés vizsgát kell teljesítenünk és megvan az Ontario-i jogosítványunk! Ennek az a jelentősége, hogy csak ezután cserélhetjük le Lajost egy józanabb életű és kisebb testalkatú versenyzőre. A Panninak beígért autót még mindig nem vette meg a család – tehetetlenségük kicsit bosszantó, de ennek addig sajnos nincs különösebb jelentősége, amíg a jogosítványt meg nem szereztük. Szóval most próbáljuk kicsit összehúzni magunkat és kevésbé kirúgni a hámból, de pont azt mondtam Panninak tegnap, hogy még így a nagy spórolás közepette is van legalább négy féle sajt a hűtőben, valamint epret és szőlőt is gyakran eszünk. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy tegnap kipróbáltuk a – porból készült – pancake-t is, ami kicsit a mi palacsintánkhoz hasonlít, de nem egészen olyan. Kicsit érződött a műíz a végterméken, de csokiszósszal, málnalekvárral, valamint tejszínhabbal enyhítettünk a szörnyűségeken…
"Living in America...na jó Canada"
A spórolás egyébként abból fakad, hogy egyelőre sok a kiadásunk, keresetünk azonban csak egy van. MÉG – teszem hozzá. Ezen szeretnék mihamarabb változtatni azzal, hogy több csatornán keresztül is munkát keresek, de erről majd később. Tulajdonképpen panaszra nincs okunk, napjaink jól telnek. Hál’ Istennek a lakás is – és a kisváros is – kínál annyi komfortot, amivel megelégszünk egyelőre. A lakásunktól nem messze van egy gyönyörű park, sportolási és egyéb szabadidős lehetőségekkel. A helyi könyvtárba is beiratkoztunk, ahonnan könyveket, CD-ket és filmeket kölcsönzünk. Az otthoni tévés eseményeket a TV-re kapcsolt számítógép segítségével követjük nyomon, úgyhogy eléggé naprakészek vagyunk. Az Internet valóban kinyitja a Világot előttünk, erről azonban a tévé is gondoskodik. Ha kicsit többet áldoznék rá, európai focit is nézhetnék rajta, így azonban meg kell elégednem azzal a kb. 60 csatornával, aminek egy része persze totál fölösleges és élvezhetetlen – szerencsére egy másik része, azért rendben van. Például a Forma 1-et adja a TSN és van cowboy-os csatorna is, ahol folyamatosan régi vadnyugati filmeket adnak. Utóbbit apukám talán még nálam is jobban értékelné...
Helyi fészekrakó program... kell ennél jobb reklám egy lakberendezési üzletnek?
Mostanában egyébként itt már minden a közelgő Halloween-ről szól, a boltok, a tévé és a rádió tele vannak ‛tökös és szörnyűséges’ termékekkel, szolgáltatásokkal. A család már tegnap is elő-halloween-t tartott. Persze ez az egész inkább a gyerekek szórakoztatását szolgálja, akikre egész iparág koncentrál ilyenkor (is). Kész jelmezeket, valamint a dekorációs kellékek irtó széles skáláját lehet beszerezni. Az élelmiszerektől kezdve, a kozmetikai és ruházati termékekig minden a vigyorgó narancssárga töklámpásokat és a rémisztő csontvázakat idézi. Valamelyik ház kertjében hatalmas, felfújható banánzöld színű pókra lettünk figyelmesek a minap, ami időnként – egyébként előre programozott módon – megmozdult, fejét a járókelők felé forgatva. Ijesztő volt, a szó konkrét és átvitt értelmében is.
Hosszú alkony - ez nem mostanában készült, de nagyon szép, ugye? (Photoshop egyébként nincs a gépemen...)
És egy kis előzetes a következő számból:
Vadászat, avagy Apa medvét hajt (és ez itt tök normális dolog!)
Utolsó kommentek