Kanadai cowboy

A blog a kanadai cowboy (aka Tóth Viktor) élményeit és benyomásait valamint adott esetben agymenéseit írja le a nem is olyan távoli Kanadából és -ról.

Utolsó kommentek

2010.09.23. 17:13 kanadai cowboy

Brampton Fall Fair - kisvárosi ünnep

Brampton Fall Fair - kisvárosi ünnep

A cowboy bármennyire is szeretné észrevétlenül újrakezdeni ennek a bejegyzésnek a leírását, nem tudja eléggé moderáltan kifejezni dühét, amiért - immáron másodszorra a blogírás során - elszállt, amit eddig írt. Autosave funkció ide-vagy oda, elveszett az a  több mint fél oldal, amit épp az imént írtam, és ilyenkor legalábbis számomra szörnyen nehézkes egyrészt vagy ugyanazt leírni, vagy újrafogalmazni az egészet. Szóval ilyenkor nincs mit írni - ez itt egy szörnyű káromkodás helye...

 

Arra gondoltam, hogy a múltkori, sokkoló és hosszadalmas bejegyzéssel ellentétben most könnyedebb és fényképesebb beszámolót írok. Az elmúlt napokban voltak komoly történések, de erről még - az érdeklődés fenntartása végett - nem beszélnék, inkább csak annyit árulok el, hogy nem olyan sokára elköltözünk a családtól, mert kivettünk egy lakást a festői Georgetown-ban... és ha minden igaz, kocsink is lesz hamarosan. Igaz utóbbi kapcsán kiderült, hogy van egy kis sz...r a palacsintában... Ennyit elöljáróban, és izgalomfokozóként - ha nem felejtem el, ezekről is írok a közeljövőben...

A címben szereplő 'Fall' errefelé az őszre utal. Az - általam eddig ismert - autumn kifejezést nemigen használják. A 'Fall' - magyarul: hullás - azért is helytállóbb, mert a korábban már előrevetített őszi levélhullás tényleg kezdetét vette és tényleg gyönyörű; de gondolom, ez otthon is pontosan így van. Mindenesetre álljon itt bizonyítékul egy fotó - természetesen juharfalevéllel...

 

Nade vissza a kisvárosi ünnep témakörre. Szóval ilyen búcsú-, vagy vásárszerű összeröffenés szinte minden közeli kisvárosban van errefelé mostanában, így Actonban és -esetünkben- Bramptonban is. Igaz, hogy Brampton nem számít kisvárosnak, de az esemény kisvárosi jellegét fokozta, hogy a rendezvény a várostól távol, a bramptoni reptér közelében zajlott. Csak a kukacoskodás kedvéért mondom el, hogy a bramptoni  polgári repülőtér nem azonos a Toronto-i Pearson repülőtérrel, bár igaz, hogy ez utóbbi is már inkább Bramptonhoz van közelebb, mint Toronto-hoz. Erről is csak azért, mert egyszer erről is szeretnék majd írni...Mindegy, a lényeg az, hogy ilyen vásártérhez hasonló terepen zajlott a dolog. A hangulat valóban hasonló a vidéki Magyarországon zajló városi napokhoz (pl.: Kőrösi Napok) - akadnak azonban különbségek is. Itt például roncsderbi - erről sajnos lemaradtunk - és adott esetben Elvis hasonmás verseny jelenti a nap fénypontját...

Vidéken lévén, többségben voltak a mezőgazdasági kiállítók; érkezésünkkor az egyik hatalmas csarnokban éppen állatszépségverseny - konkrétabban a bárány kategória zsűriztetése - zajlott; azok az állatok, amelyek azonban még nem kerültek a bírák árgus szemei elé a gyermekszépségversenyek álnok profizmusát idéző módon, különböző (állat)kozmetikai segédeszközök védelme és támogatása alatt álltak: fényesre polírozott szőrüket takaróval védték, vagy éppen puhították, bodorították azt... utóbbiról sajnos nem készült fotó, de a zsűriztetésről igen... Íme:

 

Természetesen egyéb állatok is versenyeztek, hasonló profizmussal ápolták és készítették elő a mustrára a szarvasmarhákat, vagy a szárnyasokat is. Halloween közeledtével pumpkin-okból sem volt hiány. Nem merültem bele nagyon a dologba, de az egyik alábbi képből úgy tűnik gyümölcs-szépségverseny is volt...

 

 

 

 

A másik csarnokban a helyi kisvállalkozások és egyéb szervezetek vagy magánzók kínálták portékáikat, szolgáltatásaikat. Tök ugyanolyan volt, mint otthon, csak helyi sajátosságokkal megfűszerezve. Nem töltöttünk itt sok időt, mivel sem a cowboyt, sem a cowgirlt nem kötötték le az efféle látványosságok, nemúgy mint a helyi lacikonyha kínálata. Volt itt hamburger, hot-dog, de még echte francia-kanadai gyorséttermi étek is, amit Poutin-nak hívnak. Mivel a bejegyzés ezen részét valamilyen rejtélyes technikai malőr miatt harmadszorra vagyok kénytelen leírni, gondolom megbocsátható, ha tömörebb leszek. A Poutin (ejtsd: puten) nagyon egyszerű, nagyon egészségtelen és a fentiekből kikövetkeztethetően nagyon finom étel. Quebec-i eredetű, de manapság állítólag már Kanadaszerte elterjedt. Sültkrumplira elnagyoltan reszelt (forgácsolt) sajtdarabokat és egy  - általam - ismeretlen eredetű barna színű trutyit tesznek és így néz ki:

 Mivel a cowboy alulméretezte a beszerzett egy sajtburgerrel étvágya terjedelmét és mélységét Audrey , - aki Shawn apjának, a máltai származású John-nak a barátnője, - jóvoltából megkóstolhatta a poutin-t. (Mit kóstolta, pofátlanul tömte magába az egyébként még ecettel is megtuningolt gusztustalanságot - a cowgirl nem kevésbé). Audrey egyébként nagyon kedves, közvetlen és - többek között - a poutinnak köszönhetően kissé elhízott hatvanas nő, de igazából már az első találkozásunkkor is olyan nyílt és barátságos volt, hogy tök olyan, mint ha mindig is ismerte volna az ember. Ezek a tulajdonságok hál'Istennek nagyon gyakoriak errefelé - mindenhol kedves, és közvetlen emberekkel találkozunk. Mint például a Fair-en azzal a nővel, aki az alábbi képen látható két gyönyörő husky kutyájával és a szintén gyönyörű Pannival. Kicsivel arrébb, betértünk a helyi rotary klub sátrába, ahol kávét fogyasztottunk - tévedésből kettőt adtak egy áráért, de nagyvonalúak voltak - és a klub által a rászoruló embereknek ajándékozandó angol szótárak egyikébe írtunk személyes üzenetet. Mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, velük is szóba elegyedtünk. Nyíltságuk nem jelent felszínességet, általában nem gondolnak románoknak minket (Bukarest=Budapest szindróma), tudják, honnan jöttünk, kik vagyunk. Nade vissza a huskys nénihez és főleg a kutyusokhoz - ez esetben beszédbe elegyedésünk nem volt ok nélküli - nézzétek csak a kutyák hibátlan bundáját; ezt nem hagyhattuk simogatás nélkül...

 

 

 aranyossak, kedvessek

 és végül egy kép a cowboyról...egy Corvette-tel a háttérben

 

Eredetileg úgy volt, hogy a roncsderbit is megnézzük, de kicsit elkezdett cseperegni az eső és Chase is nagyon nyűgös lett, úgyhogy sietősen hazafelé vettük az irányt; olyannyira sietősen, hogy az állatos csarnokon keresztül rohanva csak a kocsiban vettük észre, hogy a szépségversenyesek mégsem végeztek mindenre kiterjedően tökéletes munkát... :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://cadcwb.blog.hu/api/trackback/id/tr572318356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HCmami 2010.09.25. 20:31:43

Tök szépek a háziállatok, de a Panni se kutya! Meg persze a cowboy is pompásan néz ki, de az előbbi szóvicc többesszámban nem hangzik olyan jól.
Az a huncut nevű kaja erősen hajaz a sarki kínai vendéglö remekére. A nevével kéretik vigyázni: ü-vel ejtve mást jelent. (Hosszú ö meg nincs ezen a szépséges laptopon.)
Várjuk a folytatást! Netuddki
süti beállítások módosítása