A cím, ahogy gyakran korábban, félrevezető, valamint magában hordozza a szinte már megszokott filmes utalást – na meg egy adag idétlenséget is persze. Szóval ez a mostani egy erősen retrospektív írás, mivel már hetek óta készülök megírni és közben persze sok minden más is történt, amiről ugyancsak szándékomban áll majd agymenni – szóval klaviatúrára fel! (most éppen éjfél előtt pár perccel, mert most éreztem úgy, hogy szétvet a közlésvágy).

Újabbkori időhiányomnak az az örömteli tény ad okot, hogy (újra!!! biggyesztem oda emlékezetből a lelkesedést jelképező három felkiálltójelet – ugyan valamit, valahogyan eddig is folyton dolgoztam; a napokban összeszámoltam, hogy mennyi mindent is csináltam már, amióta kint vagyunk…én is meglepődtem) van munkám. Ennek a kijelentésnek főleg a tény-jellege örvendetes, maga a munka, amit végzek, nem annyira az – konkrétan árufeltöltő vagyok egy kanadai áruházlánc georgetowni egységében, de ennek – és minden dolgok – viszonylagosságáról egy későbbi alkalommal fogok írni.

Most inkább arról, hogy megérkezett Kanadába a tavasz! Csak hogy lássátok, mióta tervezem a téma kitárgyalását elmondom, hogy időközben a nyár is beköszöntött és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem lett volna átmenet két évszak között – csak relatíve egyszerre történik/történt minden. Az egyik ok, amiért nem akarom veszni hagyni ezt a témát, az a már korábban is említett közlésvágy – korunk internetes mozgatórugója. A másik ok, hogy olyan sokáig tartott a tél, sőt olyan nehezen akart kitavaszodni – ez egyébként a kanadaiak, pontosabban szólva az itt élők szerint sem szokványos – hogy gondoltam emlékezzünk meg erről és ünnepeljük egy kicsit a fényt és a jó időt. Tetőtéri lakásban élve utóbbit nem jó túlzásba vinni, mert központi hűtés ide, manuális ipari klíma a hálószobánkban oda, ha befűtenek odafent – márpedig a múlt héten 30 fok körül volt még este is – akkor nem nagyon van menekvés. Ez a pesti albérletünkben is pontosan így volt, szóval nem ér ez a szituáció minket váratlanul, de ez nem jelenti azt, hogy könnyen viselnénk.

Az írás okainak firtatásakor elfelejtettem megemlíteni, hogy egy empírikus kísérletet is abszolváltunk annak megállapítására, hogy igaz-e, amit többektől is hallottunk korábban, miszerint a tavasz Kanadában szó szerint egyik napról a másikra érkezne. Ezt úgy kell elképzelni, hogy többek elmondása szerint, az egyik nap lefekvéskor még teljesen kopaszak a fák, de a következő napon arra eszmélünk, hogy minden zöldben pompázik. Nos azt kell, hogy mondjuk, hogy ez nem igaz. A tavasz nem így érkezik, nem így valósul meg Kanadában, legalábbis idén nem így történt. Ezt az is alátámasztja, hogy még április végén, május elején hangzott el a cowboy szájából, az a bizarrnak tűnő mondat egy reggelizés közben: „Nézd Panni, ott egy (1, azaz egy darab) zöld fa! Sokat írtam korábban különböző lelki nyavajáinkról, amelyekhez nagyban hozzájárult, hogy a közeli parkokban sétálva  még olyankor is azt kellett megélnünk, hogy szürkék a fák, amikor otthon már mindenki májusi virágzásról, meg hőhullámokról, valamint rövidgatyás/pólós élményeiről számolt be. Panni többször is le akarta fotózni az áprilisban (és májusban) még mindig téli kosztümüket viselő fákat - bizonyítékképpen - de erre valamiért persze nem került sor.

Igaz, hogy Szt Patrick napja környékén már volt egy pár tavaszi nap, de azért utána még kaptunk a télből rendesen. Végül csak beköszöntött a jó idő és nem is jött hirtelen az az otthonról megszokott 'rohadtmeleg', hanem volt egy kis átmenet. Ennek persze azóta ugyancsak vége van, de egyelőre a nyár is elég jól viselhető - néhány kivételtől eltekintve. Kanadának ezen a részén sok nagy tó található (Nagy Tavak vidéke), ezért az időjárásjelentés a téli 'wind-chill' faktorhoz (ez azt mutatja meg, hogy a szél mennyit ront, az amúgy is hideg időn, kvázi mennyinek érzed) hasonlóan a páratartalmat is mindig bemondja; általában magas ez a szám, ebből fakadóan az ember gyakran érzi úgy, hogy törülközés nélkül vette fel a ruháit zuhanyozás után. Van még egy érdekes dolog, ami pedig az UV sugárzással kapcsolatos. Heti hülye kérdésem: Miért visel minden amerikai (egyébként általában igen jó minőségű) napszemüveget? Nos, ennek az az oka, hogy itt Kanadában nincs, vagy nem jellemző a szmog és így nincs, ami kicsit szűrje a nap káros sugarait. Állítólag ezért is könnyebb leégni; ez ellen persze lehet különböző krémekkel védekezni, de a napszemüveg tényleg fontos, mert ezek a káros sugarak a szemre is nagyon veszélyesek. Azt figyeltük meg, hogy a napszemüveg télen is nagyon kedvelt - akkor a hóról visszaverődő erős fény miatt. A nagy tavak persze a moszkító- és szúnyogállománynak is kedvező feltételeket teremtenek, úgyhogy akik (kisebb-nagyobb) víz közelében laknak - szomszédunk, Marie szülei ilyenek - azok többet szenvednek a dögöktől; ha náluk vendégeskedünk vagy kerti sütögetés van, akkor mi is... Mindjárt egy ilyenről is írok, előtte azonban pár kép a virágos Kanadából.

Előtérben egy szépen gondozott kert - a háttérben az elmaradhatatlan terasz az elmaradhatatlan BBQ-val.

Virágzás.

A következő videó még valamikor május elején készült, akkor virágzott ugyanis a Magnólia nevű növény, ami se nem bokor, se nem fa; virágozni is csak néhány napig virágzik, de akkor gyönyörű.

A szomszédaink május vége felé, Viktória nap környékén meghívtak minket kerti sütögetésre és sörözgetésre. A Viktória-nap olyasmi, mint nálunk Augusztus 20-a, szóval az államalapítással kapcsolatos nemzeti ünnep. A fél ország persze azt sem tudja, ki az a Viktória királynő, de mindenki örül a szabadnapnak. Legközelebb július 1-én lesz hasonló, azt Kanada nap-nak hívják és szintén day-off. Viktória napon az emberek összegyűlnek és tábortűz mellett iszogatnak valamint tűzijátékkal szórakoztatják magukat. Mi is ezt tettük - azzal a különbséggel, hogy még koraeste teszteltünk egy internetes hülyeséget is, miszerint, ha light kólába sok kis 'mentos' cukorkát teszünk, akkor azok kémiai reakcióba lépnek és ha ügyesen ejtjük a palackot a kupakjára, akkor az rakétaként lövell a magasba. Csak az utolsó, döntő mozzanatnál hibáztunk... de sebaj, talán majd legközelebb.

A tűzvirágok felvezetéséül leírom, hogy Kanadában inkább az ilyen tűzijátékos ünnepekhez kötődik a csillagszóró használata - így persze azon az ominózus estén is előkerültek hosszabb-rövidebb formátumban. Párkapcsolatunkat jól jellemzi, hogy míg a cowboy szívet rajzolt a csillagszóróval, addig Panninak inkább csak egy segget sikerült... :-)

Érdekes volt megfigyelni a tábortűz szociológiáját - viszonylag sok volt számunkra az ismeretlen arc és a társaság is elég vegyes volt, de a cowboyt mégis a békés egymás mellett élés megnyilvánulása fogta meg. Különböző emberek hozták magukkal a kis italos dobozukat, hűtőládájukat - ki-ki a vérmérsekletének megfelelő italtípussal és mennyiséggel - és szépen elvoltak a tábortűz mellett. Aki akart az társasági életet élt, aki meg nem, az meg csak úgy elvolt a párjával vagy magába. A szülők kicsit külön, de mégis szervesen az est részeként borozgattak a barátaikkal, valaki a kocsija hangcuccán jó kis fílinges rockot nyomatott és mindenki jól érezte magát. Később persze - mindenki örömére - előkerültek a tűzijátékok is, sőt egy rakéta begyújtásánál a cowboy is közreműködött ;-)

Szóval így zajlott az első kanadai Viktória napunk, mégha a tűzijáték számunkra nem is elsősorban Kanada születésének, hanem ittlétünk egy újabb sikerének szólt; ezekben a napokban tudtuk meg ugyanis, hogy sikerült munkát találnom, de erről majd máskor.

Zárásképpen 5 forintos beugró kérdésnek azért még felteszem, hogy a 'Don't forget me' virágfajtának vajon mi lehet a magyar megfelelője? A megfejtéseket névvel és címmel várom a szerkesztőségbe... Szevasztok!