Itt(hon) vagyunk az otthonunkban!

A közepébe vágva elmondom, hogy most igazi bloggerként írhatom ezeket a sorokat, hiszen kávét kortyolgatva (sajnos épp most fogyott el… de teám még van) ülök az étkező-konyha kombó asztalánál, rádiót hallgatok és a lábam a másik széken pihentetem. Fél szemmel a bal oldalamon lévő konyhaablakon pillantgatok kifelé a kábeltévés ember – vagy legalább az autója – után kutatva, hiszen ma – szombat – reggel 8 és délután 5 között kell érkeznie, hogy installálja az internetet és a kábeltévét.

A fenti sorokból nagyjából kiderül, hogy a beköltözés mely szintjén állunk – rendelkezünk az alapvető komfortfokozattal, azaz van ágy, asztal, tévé… :-) Előbbi egy futon, amit mi vettünk és sokkal jobban szeretjük, mint az első két nap – sajnos mindkétszer – leeresztő kölcsönmatracát. A középső kölcsön, kicsi és nem túl szép, de a rajta lévő csoda megszépíti. Hogy kivezessem az olvasót a rébuszok erdejéből elmondom, hogy egy használt műbútor asztalon lévő tévéről beszélek. Utóbbi Philips márkájú, mi vettük és jó képű – remélem nemsokára TV adás is fogható lesz rajta. Ezt Panni is reméli, mivel addig nem tudok érte menni, amíg a szerelő el nem ment és ugye az legrosszabb esetben du. ötkor lesz.

Keveset írtam eddig a lakásról, így ezt most pótolom, ugyan fotókat most sem ígérek. A lakás, amibe egy hete költöztünk be technikailag egy úgynevezett loft lakás, amit én sem tudok, pontosan, hogy mit jelent... Egy üzlet (parti-léggömb üzlet –ugye nem kell részleteznem a kínálat nagyságát…) – mögött / fölött helyezkedik el, tehát a lakás bejárata a kisváros főutcájának hátsó udvaráról nyílik. Ez a hátsó udvar, ami városrendezésileg inkább parkolók halmaza, nem olyan dekoratív, mint az elöl lévő üzletek kirakata, de nem bánjuk, mert gyakran látunk itt aranyos mókusokat kergetőzni - szerintem állatkertben sem látni őket ennyire közelről. Mindig mosolyt csalnak az arcunkra, ha látjuk őket és szerencsére ilyesmi hihetetlenül gyakran történik… Néha – gyaníthatóan területvitából kifolyólag, vagy egyszerűen csak a játék kedvéért – egymást kergetik, máskor kutyák hajtják fel őket a villanypóznára. Nagyon szórakoztató.

Ma éppen ún. Farmer’s market van, ami leginkább a piachoz hasonlít, de nem teljesen ugyanaz. Júniustól október végéig szombatonként a városka főutcáján, – azaz pont előttünk – a környékbeli farmerek kínálják portékáikat. Ez egy helyi kezdeményezés a mezőgazdaságból élők támogatására és a helyiek szórakoztatására. A hídünnepre emlékeztet engem, de sajnos nem tudom közelebbről szemügyre venni, mert bent poshadok… Mindenesetre sokan jönnek nézelődni, legalábbis a megtelt parkolóból és a beszűrődő hangokból erre következtetek. Az idő is szép: süt a nap és nincs túl hideg, 15-20 fok körül van. (Végül csak kiszaladtam egy pár fotó erejéig, de sajnos már elkezdtek pakolni a farmerek – igaz az idő még mindig gyönyörű)

Szóval szépen lassan belakjuk a lakást, amit részleges lepattantsága ellenére mindketten nagyon szeretünk, és egyaránt otthonnak tekintünk. Azért részleges, mert meg vagyok róla győződve, hogy 10-20 évvel ezelőtt ez egy nagyon nívós lakásnak számított. Mind az elhelyezkedés, mind a berendezés és a lakás kialakítása is erről árulkodik. A bejárati ajtótól egy – kárpitozott –lépcső vezet fel az első szintig, ahol egy előtér található. Itt egy beugróban fogas, valamint szétszórtan harmonika-ajtós beépített szekrények találhatók, melyek ajtaja fehér és ezek a cowboyt valamilyen oknál fogva tengerparti nyaralóra emlékeztetik. Az előtérből egy folyosó vezet az üzlet raktárhelysége felé, amit ajtó határol és zár le. A folyosó végén jobbra, egy a második szintre vezető lépcső alatti tároló helység ajtaja található; itt tartjuk a bőröndjeinket, a TV dobozát és egyéb kacatokat. Mielőtt az előbbi lépcsőn felmennénk, nézzük meg az étkezőt, ami ugyancsak az előtérből nyílik, de burkolata már középbarna parketta. A közös térben lévő konyhát, ugyancsak burkolata alapján tudjuk határolni, ami nem más, mint világos színű kő. A falak színe mindenhol pasztellszínű tojásfehér/sárga, a plafon fehér. A színek, valamint a konyhában lévő nagy ablak is világossá, kellemessé teszik a lakást. Az előbb említett kis folyosón és az előtérben egy-egy ugyancsak nagy – amerikai filmekben látott, feltolható – ablak található, de ezeket nem használjuk valamilyen oknál fogva. Talán azért, mert mindkettő a lakásunkat az ír kocsmától elválasztó, amúgy hangulatos, de fényszegény sikátorra nyílik. Hál’ Istennek mindkettőt világos színű textilárnyékoló fedi, ami jól illeszkedik a fal színéhez. A konyhabútorok ugyancsak fehérek fa betétekkel; praktikusak, jól pakolhatóak, könnyű őket tisztán tartani és jó sok van belőlük. A hűtő és a tűzhely sem mai gyerek, de mindkettő nagyon menő volt egykor és mindkettő hatalmas. A hűtőben például külön lehet szabályozni a vajtartó rekeszben, hogy keményen, vagy puhán szeretnénk a vajat tárolni. A tűzhely fölött helyezkedik el a szagelszívó, amire mágneses fűszertartó készlet került – fokozva a ’80-as évek futurisztikus hangulatát. Edény és tányérkészleteinket, valamint poharainkat és étkészletünket családi adományoknak köszönhetjük – ezekre jó néhány esetben az „Ajándék lónak ne nézd a fogát” mondás alkalmazható. Ezek kapcsán néha olyan érzésünk támadt, hogy ilyen nagyon szakadt kelet-európainak gondolnak minket a tágabb értelemben vett család tagjai vagy, ahogy az iszapkatasztrófa kapcsán olvastam a minap, sokan arra használták az ajándékozást, hogy rég nem használt tárgyaiktól, vagy ízléstelen konyhai kiegészítőiktől ezúton szabaduljanak meg… Whatever.

A konyhából nyílik a fürdőszoba, ami ugyancsak két helységből áll: egy kétszemélyes jacuzzis kádat, – nem a legújabb modell, de kiválóan működik, és hangulatos faburkolata van – szekrényeket és mosdót magában foglaló nagyobb térből és egy kisebb, zuhanyzós, wc-s, mosdós részből. A zuhanyzó elég speciális errefelé. Közép tájt magunk felé kell húzni egy gombot, ahhoz, hogy alul egy csapból folyjon a víz, ami a gombot balra vagy jobbra forgatva lesz hideg vagy meleg. Ha az alsó csapból folyó víz megfelelő hőmérsékletű, meghúzunk egy kis kart az alsó csaptelepen és a fenti zuhanyrózsából jön a víz – esetünkben szörnyű hangeffektusokkal kísérve, de ezt tudjuk be a kezdeti nehézségeknek és a lakás korának… A fürdőszoba egyébként lambériás, melynek deszkáiból helyenként ugyan szögek állnak ki, de kis dekoráció után nagyon otthonossá tehető.

Mivel a szerelő csak nem akar ideérni, ezért van időm írni a fenti részről is, ami gyakorlatilag két egymásba nyíló szobából áll. Ugyancsak kárpitozott lépcső vezet fel ide, melynek jobb oldalán masszív fakorlátot találunk, ami segít fentről nem leesni. Tulajdonképpen az egész lakásban ugyanazt a halvány mogyorószínű kárpitot használták, ami meghitté és egységessé teszi a tereket. A fenti két szoba tetőtéri, ami azt jelenti, hogy a lépcsőfeljárónál ügyelni kell az embernek a kobakjára, de eddig még nem történt komolyabb tökkelütés. Az első szobában kettő, a belsőben egy tetőablak található; utóbbiban két kisebb – sajnos nem túl jól szigetelt, de jópofa – ablakocska is van. Ezeken hétvégenként azért beszűrődik a közeli kocsmák koncertzaja, de a tervünk az, hogy ha lesz még egy ágyunk, akkor aludni kiköltözünk a kétablakos szobába és a belsőt meghagyjuk tévé- vagy vendégszobának. Igen, jól érti a kedves olvasó, ez felkérés keringőre – szívesen látjuk az előzetesen bejelentkező vendége(ke)t.

Összességében tehát jól érezzük magunkat, már a helyi könyvtárba is beiratkoztunk, ami helybelieknek, – így nekünk is – ingyenes. Kedvesek a helyiek, bárkivel szóba lehet elegyedni az utcán is, ha olyan a helyzet. A közelben is van minden: bank, éttermek, élelmiszerbolt (csak humuszból 5 félét kínál…), fodrász, kisállat-kényelmi bolt, léggömb szaküzlet stb. Igaz a sarki kávézóban a pultos srác – aki egyébként volt már Budapesten – nem igazán értette, miért költöztünk egy akkorra városból, mint Budapest pont ide, Georgetown-ba, de legalább mi – és talán már az olvasó is – tudjuk.

Előzetes a következő számból: iszik a Lajos! :-)

U.i.: később, pontban ötkor csak megjött a szerelő, minek következtében van már villámgyors netünk, meg egy csomó TV csatornánk... Ma este már TV-ről néztük a Megasztárt (rá lehet kötni ugyanis a számítógépet a tévére).