Eredetileg a vadászatos témakört akartam folytatni, de most intermezzo-ként mégis kávézási szokásainkról fogok röviden beszámolni. Néha jó visszatérni a régi útra.
Előző munkahelyemen (is) szokásommá, szokásunkká váltak a reggeli és ebéd utáni kávézások. Jó alkalom volt ez kiszakadni kicsit a céges valóságból és átbeszélni a hétvége, az elmúlt vagy a jövendő napok eseményeit. Kiutazásunk előtt előre sirattam is ezeknek a meghitt perceknek a hiányát, eltűnését. Kávéimádó cowboy lévén, nemcsak a kávézást, mint társasági eseményt véltem elveszíteni, hanem a finom eszpresszó íz élményt is. Azt gyanítottam az amerikai befolyás erős lesz majd Kanadában és presszókávéhoz ritkán jutok, esetleg – és ebbe belegondolni is rémes volt – egyáltalán nem.
Szerencsére volt/van fekete leves. Előzetes félelmeimre azonban ráerősített, hogy egy-két helyen valóban úgy néztek rám, mint aki nem erről a bolygóról való, amikor a short italian espresso kifejezésekkel akartam a pultos értésére juttatni, hogy mit is szeretnék. A család is ezt a hosszú, amerikainak is csúfolt kávétípust preferálta és főzte nap, mint nap. Hál’ Istennek volt egy presszókávé gépük is, amit addig egyáltalán nem is használtak még, úgyhogy megengedték, hogy én avassam fel. Ez egy Cuisinart márkájú kávéfőző, 15 bar-os nyomás segítségével készít finom, habos presszókávét, vagy capuccino-t is akár. Így néz ki:
Szeretem, mert nagyon praktikus és könnyű tisztán tartani. A bénábbak – mint én – kedvéért adnak hozzá olyan, fagylaltos kanálhoz hasonló, műanyag kávéadagolót is, amivel az őrölt kávét úgy tudjuk a kávétartóba fordítani, hogy jó esetben semmi sem megy mellé. Persze nekem már sikerült… Mint ahogyan általában sikerül ilyen szép krémes kávét is készítenünk:
Visszatérve a rövid- és hosszú kávé problematikájára, nem minden helyen lehet presszókávét kapni. Ahol nem lehet, ott nagyon nem lehet – tehát ott valószínűleg azt sem tudják, hogy miről beszélsz. Viszont az ilyen helyen is kedvesek: Cheltenham-ben a kis boltban, ami egyben postaként is funkcionál, legutóbb, amikor ott jártunk, a néni új (hosszú) kávét főzött le csak a kedvünkért – pedig volt még az előző lefőzésből bőven. A mennyiséggel is nagyon kell vigyázni, mert egy könnyelmű medium kifejezés hirtelen csúszhat egy egész délutánt betöltő kávézásba - rosszabb esetben a kávé kiöntésébe... Esetemben, akinek a megfelelő adag annyi, amit az itteniek csak a csésze alján lévő kosznak gondolnának, csakis a small coffee please! (kis adag kávét kérek!) az adekvát kifejezés. Azt is majd egy óráig szürcsöltem a minap... A kanadaiak esetében persze nem ritka, hogy az utcán majd fél literes, zárható tetejű pohárszerű kulacsokkal szaladgáljanak és órákon át kortyolgassák kedvenc kávéjukat. Nade vissza a történethez: Cheltenham kis város – ha város egyáltalán?! – csak ez az egy bolt van ott, talán ezért is az a neve, hogy Cheltenham General Store – nálunk valószínűleg vegyesboltnak mondanák. Szóval ez nagyon kedves gesztus volt és talán odahaza is előfordul ilyesmi… gondolom főleg vidéken.
Szerencsére Kanada európai jellege a kávézási szokásokban is megnyilvánul. Mivel szeretik a különleges dolgokat, még egy ilyen kisvárosban is van espresso-bar. Silvercreek a neve, és támogatja az úgynevezett fair-trade típusú kereskedelmet. Akik utána olvasnának, álljon itt egy kis kitérő: http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9lt%C3%A1nyos_kereskedelem
A másik kedvenc helyünkön – a már említett: Heather’s Bakery Cafe-ban – is főznek olasz kávét, de itt sajnos a személyzet nem annyira profi a presszókávé főzés dolgában. A sütik viszont nagyon finomak – talán külön blogot is megérdemelnének eddigi és jövőbeni tesztjeink.
Mivel az üzletekben is lehet kapni őrölt kávét – és mivel a család ideiglenesen kölcsönadta nekünk a fenti gépet – többnyire otthon kávézunk. A Dollarama nevű – a mi 100 forintos boltunknak megfelelő – üzletben 2 dollárért is kapni őrölt kolumbiai kávét, de a bevásárlóközpontokban 3-4 dolllárért akár a legjobb Lavazza is beszerezhető (250 grammos kiszerelésekről beszélek). A kanadaiak amerikai kávéja nagyobb kiszerelésben és - arányosan - persze sokkal olcsóbban kapható.
Otthoni kávézásainknak csupán egyetlen negatívuma van számomra. Ez pedig nem más, mint maguk a csészék. Ezeket is másoktól kaptuk, tehát érvényes rájuk az „Ajándék csészét ne dobj a kukába!” mondás, de azért mindennek van határa…
És akkor a végén, arról, hogy mi is az a csészék tánca? Hát ez: :-)
Utolsó kommentek