Mivel már most tisztában vagyok azzal, hogy ez a mostani lesz a legjelentéktelenebb írásom, ezért csak a legelszántabbaknak ajánlom, valamint azoknak, akik mindenkori lelkiállapotunk pillanatképeit preferálják a tematikus írásokkal szemben. Főleg a cowboy-ét ez esetben, mivel Panni azon túl, hogy kimerült, jól van – jövő héten egy hetes pihenőt tart Chase ínszalag-műtétjéből kifolyólag.

Én már lassan a második hete heverem múlt keddi korcsolyabalesetem nehézségeit, – remélem, mihamarabb – múló fájdalmait. Ez a mostani írás felfogható afféle terápiás ujjgyakorlatként is, hiszen tegnapi látogatásomkor háziorvosunk, Ying doktor – igen, a gyakori kínai-kaja fogyasztóknak és a sinológusoknak jár a pont: James J. Ying bácsi echte kínai – is javasolta a könnyebb terhelést a vállam és a jobb karom esetében, de a biztonság kedvééért elküldött Ultrahang vizsgálatra, amit ma délután tervezünk abszolválni.

Tény azonban, hogy a koribalesetem nem könnyítette meg az életünket, mivel bizonytalansági helyzetet teremtett sok téren. Olyanokon is, ahol épp nagy szükség lett volna a status quo megszilárdítására.

Mivel még mindig nem igazán derült ki, hogy ez az írás miről fog szólni, ezért megteremtem az Olvasónak a lehetőséget a továbbolvasás -esetlegesen végleges- felfüggesztésére, azzal, hogy leírom: nem sok mindenről. A címet ma reggel fürdés közben találtam ki, mint ahogy azt is, hogy olyan apró hülyeségekről fogok ezúttal írni, amelyek nem bírnak feltétlenül nagy jelentőséggel, mégis nagyban befolyásolják a cowboy pillanatnyi hangulatát, jó- vagy rosszkedvét.

 

Például arról, hogy a napokban az Üdvhadsereg (Thrift Store) helyi boltjában lecsaptunk egy 10 dolláros műholdas rádióra, aminek akkor és kicsivel később is – sőt mondhatom egészen ma reggelig – nagyon megörültünk. Régóta terveztük egy rádió beszerzését a konyhába, mert egyrészt egy konyha – és főleg a főzés – rádió nélkül nem az igazi, másrészt meg nagyon bosszantott már, hogy mindig a hálószobai rádiós ébresztórát kell le- s fel hurcolászni, ami persze mindig pont ott nincs (nem van), ahol épp szükség lenne rá. Szóval a napokban megláttuk és megszereztük – noha nem tudtuk mi fán terem a műholdas rádiózás és noha a cowboy éles műszaki érzékének – mit ne mondjak vájtfülének – köszönhetően, feltételezhető volt, hogy a ketyere- és az önfeledt rádiózás élvezetéhez szükségeltetnek még további eszközök – de legalábbis egy pár erősített hangszóró – és ebből kifolyólag összekötő kábelek. 

Mivel a pár erősített hangszóróval már rendelkeztünk, ezért csak az RCA-mini Jack kábelek összekötésének problematikáját kellett megoldani, hiszen ujabbkori audió berendezésünk – mondhatnám mjúzikcenterünk – segítségével már letesztelem a berendezést és kiválóan működött mind a közel 130 csatorna. Az egyébként kanadai márkájú és a Sirius nevet viselő rádió – a műholdas vételnek köszönhetően – kristálytisztán szólalt meg, valamint a csatornák tematikus rendben is kereshetőek voltak, úgymint beszélgetős, sport, hír-, időjárási- vagy éppen zenei kategóriák szerinti lebontásban. A kábelekre, meg hosszabbítókra mintegy 40 dolcsit dobtunk rá, de gondoltuk, hogy még így is megéri, hiszen a rádió bolti ára a többszörösébe került volna… Ma reggel azonban nem csak a felkelés nehézsége borzasztott, hanem a tény is, hogy a korábban tökéletesre hangolt műholdas rádiónk elhallgatott – akkor még nem sejtettük, pedig nálunk minden bizonnyal – örökre. Talán naivitás volt azt gondolni, hogy a műholdas rádiózás ingyenes szórakozási lehetőség, nos nem az. Azóta a rádió csak egy telefonszámot ír ki, mégpedig azt, ahol a szolgáltatást meg lehet hosszabbítani – úgy tűnik, pont ma járt le az előző tulaj előfizetése, ezért fordulhatott elő, hogy eddig működött a rádió. Akit cserben hagyott a képzelete, annak álljon itt egy fotó a Sirius műholdas rádióról, melynek logo-ja egy kiskutya.

 

Nekünk nem ugat.

 

Neten megnéztem, kétféle csomagot kínálnak Kanadában és az a sajnos, hogy 164 dolcsit kérnek előre egy évre a legolcsóbbért is (ami egyébként pont ugyanannyiba kerül mint a másik – a drágább…:-), amit ugyan éppen ki tudnánk fizetni, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogunk, mert belőlünk itt senki ne űzzön tréfát – főleg ne egy ülő kutya. Ma tehát csendes falatozással telt a reggeli.

 

Szerencsére tegnap egy hasonló szituációban sikerült elkerülni a fölösleges költekezést. Itt nemrég indult az American Idol tizedik évadja és Panni szereti az ilyen műsorokat. Ez egyébként a Megasztár, vagy az X-Faktor amerikai megfelelője. Nagyon színvonalas és a magyar változathoz hasonlóan igen manipulatív kis program. A mostani évadban Jennifer Lopez, Steven Tyler és Randy Jackson a bírák… Azonban a műsort pont akkor adják, amikor Panninak angol órája van, így arra gondoltunk, hogy beszerzünk egy olcsó videót – ugyancsak a Thrift Store-ból – vagy egyéb módot keresünk arra, hogy rögzíteni tudjuk az adást. Többféle alternatíva is felmerült, hál’ Istennek egyikkel sem éltünk, mert utóbb kiderült ez egy újabb, az előzőhöz hasonlatos baklövés lett volna.

Veszteségünk sajnos ennél is nagyobb lehet – ugyancsak frissnek mondható – munkahelyem esetében. Sorsdöntő lehet a kérdésben az alábbi beutaló, valamint a vizsgálat eredménye. Az a kérdés, hogy sérültek-e az izomszövetek és ha nem, akkor miért fáj még annyira a vállam, mint amennyire. A szivárvány kromatikus színskálája már levonulóban van, de a gyógyulás még messze nem teljes...

Beutalóra utalva.