Bármily hihetetlen, a cowboy újra jelentkezik - ezúttal egy echte kanadai témakörrel, amely a prérifarkas létjogosultságát taglalja egy 2.5 millió lakosú nagyvárosban, Torontóban. A cím ezúttal nem egy film, hanem egy rajzfilmsorozat, konkrétan a 'Roadrunner' (Kengyelfutó gyalogkakukk) állandó mellékszereplőjére, a prérifarkasra (amerikaiul - coyote) utal, aki az eredeti sorozatban a Wile E. Coyote nevet viseli. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Galea família lekonyuló fülű blökijét is így nevezte el a család középső lánygyermeke, Paige).

Aki egy kis emlékeztetőre szorul, annak íme egy fotó a Chuck Jones jegyezte klasszikus prérifarkasáról, akit személy szerint mindig már-már megkönnyeztem (röhögés közben) állandó szerencsétlensége és jóságos gonoszsága miatt.

Nade kicsit konkrétabban, hogy miről is lesz szó; bő két hete szombaton meghívást kaptunk Nina Ivanova-tól, aki Panni kolléganője és szintén a Galea művek egyik alkalmazottja - egyébként logopédus, tehát Chase beszédfejlesztéséért műkődik közre, miszerint lenne-e kedvünk meglátogatni őt. A meghívás további értéknövelője az a tény volt, hogy Nina - aki egyébként ukrán származású, de már majd 10 éve Észak-Amerika különböző országaiban, városaiban tevékenykedik - az Ontario tó partjához közel lakik, így kvázi mi egy jó kis strandolós-pihenős napot képzeltünk el. Annál is inkább vágytunk erre, mivel Kanadában nincs olyan jelentős fürdőkultúra, mint odahaza, úgyhogy fürdőruhával és naptejjel felszerelkezve készültünk az útra. Azt már tudtuk, hogy itt a magas UV sugárzás miatt elengedhetetlen a naptej használata (lehet, hogy írtam már, de a magas UV érték, a szmog hiányából fakad, tehát nincs semmi, ami szűrné a káros sugarakat).

<<A szmog hiányánál el kell időznöm egy kicsit, ugyanis ez egy ellentmondásos dolog. Kanada egyfelől szörnyen motorizált ország, tehát a lakott területek és az azokat összekötő úthálózat eléggé leterheltek a légszennyezés szempontjából. Ugyanakkor az ország leginkább egy hatalmas erdőhöz hasonlatos, ahol azért nagyon komoly hagyománya (jelene és szerintem jövője is) van a környezetvédelemnek és a természeti értékek megóvásának. Tehát a városok is leginkább egy nagy erdőre emlékeztetik a cowboyt, ahol azért van jó pár bevásárlóközpont, meg autópálya, de az embernek az az érzése, hogy mégis a zöld területek vannak túlsúlyban. Valahogy még mindig a természet bölcsőjében ring az itteni civilizáció - ez a benyomásom, és erről szól ez az írás is.>>

Azt még nem sejtettük, hogy a fürdőnadrágra olyan nagyon nagy mértékben azért nem lesz szükség, de azért a cowboy is átvedlett és nekivágtunk annak a sétánynak, ami az Ontario tó mentén a kívánt partszakaszra vezetett minket. Amint elértük a tavat a cowboy átváltott turista üzemmódra és eszeveszetten kattingatott, szerintem az alábbi képekből megértitek, hogy miért.

A séta sokkal hosszabbnak bizonyult, mint amilyen sokat aztán később fürödni tudtunk - ennek okairól később - de nem bántuk, mert a sétány végig a tóparton és többé-kevésbé kiépített szakaszokon haladt. Hol egy épülő felhőkarcoló, hol egy pillangó-megfigyelő park, hol pedig egy, a helyi madárfajokat bemutató sziklakert mellett sétáltunk el és ezek feledtetni tudták velünk a hőséget és a környéken - egyébként a nagy tavak miatti - szinte állandóan magas páratartalmat.

Vasvarjúcska...

Kissé odébb egy kövesebb partszakaszon amatőr Inukshuk-építők műveibe botlottunk - persze csak képletesen. Az 'Inukshuk' egy ősi inuit szimbólum, sokfelé látni ilyesmit házak kertjeiben. Asszem itt most messziről kell kezdenem a magyarázatot. Az 'inuitok' a kanadai őslakosok egyik megnevezése, ami annyiból nem helytálló, hogy sokféle törzs élt itt a nyugati civilizáció megérkezése előtt - ezek közül az inuitok egy ma is élő - sőt politikai autonómiával is bíró - közösség. Szóval az inuitoknál az 'Inukshuk' szimbólum egy kövekből kirakott szobrot takar, aminek jelentése: "valami, ami emberként nyilvánul meg". Ezt a szimbólumot tájékozódási pontként, vagy valaminek a jelöléseként használták az őslakosok, de talán jobban teszem, ha mellékelek képeket, ugye?

Hagyomány és fejlődés, ahogyan az alábbi - egyébként a közigazgatásilag Torontóhoz tartozó Etobicoke városrész címereként szolgáló - képen is olvasható.

Egyébként csak hogy bonyolultabb legyen, az inuitok megkülönböztetnek egy még inkább emberszerű változatot a fenti szimbólumukból - ezt Inunnguaq-nak, azaz embermásolatnak hívják - íme (aki még emlékszik rá, ez a szimbólum adta az alapját a 2010-es Vancouver-i téli Olimpia kabala figurájának is).

Egy másik érdekes példa a természeti népek találékonysága és a technikai fejlettség közti harmonikus kapcsolatra; amint az a fenti képekből is kiderülhet a tópart eléggé meg van szórva menő lakóparkokkal, amelyek többnyire felhőkarcolókban nyilvánulnak meg. Ezeket nyáron a tó vizével hűtik, télen pedig azzal fűtik. Abból, hogy a vízzel ennyi mindent lehet kezdeni, megkapjuk a választ arra a kérdésre is, hogy miért nem fürödtünk sokat a tóban. GY.K.: mert qrva hideg azért. Szóval attól függetlenül, hogy volt rajtunk fürdőruha, bokánál-lábszárnál beljebb nem nagyon akaródzott menni - nem tudtuk biztosan ugyanis, hogy a térdből történő kétlábas amputációt fedezi-e az egészségbiztosításunk. A viccet félretéve csak egy-két buddha-tudatú kisgyermek mártózott a vízbe felsőtestileg - mi várunk még egy-két hónap vízhőfokmelegedést. Nagyon nagy a víztömeg és úgy tűnik épületgépészeti alkalmazásokra még mindig sokkal inkább megfelel, mint fürdésre. Az azonban vicces, hogy télen meg nem hül le annyira a tó víze, hogy ne használhatnák bizonyos mértékig a hatalmas felhőkarcolók alkotta pénzügyi negyed fűtésére.

"Nyugdíjas álllás"

Azért persze a fürdőzés hiánya nem esett egybe a beach-feeling mellőzésével. Az érzés megvolt, csak éppen a fürdőruha volt felesleges.

Többen egyébként a közeli parkok egyikében bbq-ztak, kerti sütögettek - teraszuk nem lévén. Jellemzően sokan űztek valamilyen szabadidős sportot - a korzón gyakoriak voltak a bringások és a korisok; a vízen kenuzni, evezni és yachtozni, meg jet-skizni lehetett. Ez sem feltétlenül luxus errefelé.

Végül a kép, ami az egész írás ötletét és magvát adta az akkori jelenben. Van-e létjogosultsága a prérifarkasnak a 2.5 milliós lakosú Toronto-ban? A válasz: persze, ha tudunk egymás mellett békében élni.

Kérjük jelentse, ha aggresszív prérifarkast lát! (Ne etesse azzal, amit a coyote szeret, különben könnyen vacsorája lehet!) - i.m.: Rímhányó Romhányi.