Welcome! Isten hozott!

A kanadai cowboy (KC, vagy egyszerűen csak cowboy) üdvözli lelkes és kevésbé lelkes olvasóit egyben megosztja mindenkivel Ő maga soha sem volt lelkes blog olvasó. Az élet azonban úgy hozta, hogy kedvesével együtt Kanadában keresi a szerencséjét. A kaland elsősorban neki, a Pető Intézetben végzett konduktor-óvodapedagógusnak köszönhető, aki nemrégiben arra szerződött és hivatott, hogy egy kanadai család 3 és fél éves kisfiát Chase-t a konduktív pedagógia segítségével fejlessze.

A kisváros, ahol e sorokat írom a mediterrán hangulatú Terra Cotta nevet viseli. Jelentőségét és fizikai nagyságát leginkább az az intermezzo adja vissza ami a torontoi Pearson reptéren lévő Bevándorlási Hivatalban zajlott. A hivatalnok azt hitte, hogy valamilyen nem létező nyelven parolázunk vele, amikor kérdésére, hogy hol fogunk élni/dolgozni, azt válaszoltuk: Terra Cottában. Egyébként a város neve a hivatal számítógépes adatbázisában sem szerepel, ennek köszönhetően ideiglenes munkavállalási engedélyünk egész Ontario tartományra kiterjed... Tegnap tudtam meg azt, ami így is eléggé nyilvánvaló lehetett volna, hogy a város neve földjének színéből ered, ami vöröses színű.

Az a tény, hogy Terra Cotta épp' hogy megjelenik a Google térképen annak tudható be, hogy a települést alkotó házak, porták ritkásan kötődnek egymáshoz. Ezeket időnként különböző nevekkel illetik, úgymint Caledon, Georgetown.  A laza településszerkezet részben az óriási zöld kertek miatt van így, részben pedig azért, mert hely van bőven és az emberek nem másznak egymás nyakára. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy túlságosan maguknak valóak, vagy individualisták lennének - amikor Pannival az út szélén sétáltunk, többen ránk köszöntek vagy akár még azt is jelezték, hogy elvisznek kocsival... Általában mosolygósak és kedvesek az emberek; legalábbis ez az első benyomásunk.

Az időjárás egyébként kellemesen őszies, ma éppen szép és napos. Állítólag November közepéig nem is várható hó. Az október várhatóan gyönyörű lesz, mivel a természet ezt gyárilag beépítve tudja, és mi itt eléggé természetes környezetben élünk. Minthogy a házat, - amelyben pillanatnyilag élünk - erdő veszi körül, az ősz minden bizonnyal legszebb arcát mutatja majd. Erről majd később és inkább képekben.

Flóra és fauna 1.

 A minket körülvevő erdős terület nem különüsebben kanadai - inkább ugyanolyan mint otthon. Az viszont érdekes, ahogyan az emberek viszonyulnak ehhez a környezethez. Hatalmas kertjeiket következetesen és mintaszerűen gondozzák - ideiglenes civilizációt csempészve a buja, de nem kimondottan egzotikus növényzet látszólagosan tetszőleges halmazaiba. A föld és a rajta lévő házak, épületek birtokosa nem minden esetben egyezik. Nem hinném, hogy minden családnak külön kertésze lenne, de mindegyik ház környéke olyan, mintha külön akciócsoport dolgozna rajta. Az állatvilág azonban némileg eltér a budapesti albérletünkben megszokottól. A ház körül gyakran ólálkodnak vadpulykák - őket a házigazda <<szigorúan csak vadászati szezonban>> csúzliba töltött ólommal kínálja meg; ettől eltérő időkben azonban békésen a ház köré merészkednek, csakúgy mint az ún. racoon-ok, azaz mosómedvék. Ezekből is meglepően sok van a ház körül - a reptérről hazafelé jövet - csak a kb. 150 méteres kocsifeljárón találkoztunk hárommal, ebből egyet majdnem el is ütöttünk. Mókusból ugyancsak nincs hiány, forgalmasabb kisvárosok házain is könnyű szemrevenni őket. A squirell-ek nagyobbak a chipmunk-nál, általában fekete, szürke, ritkábban fehér színűek. A chipmunk a mi mókusainkra hasonlít és kisebb. Mindezt csak a hozzám hasonlóan gyér biológiai ismeretekkel rendelkező olvasóim kedvéért írom le.