Hello Mindenki!

A kompenzációs csomag ezen része csak az e-mailekben szerepelt, magában a szerződésben nem és részleteit sem tisztáztuk eddig. Én konkrétan rá sem mertem kérdezni, mert féltem a választól. Azt ugyanis már tudtam, hogy az itteni KGFB rendszer igen drága a hazai viszonyokhoz képest és sajnos még annyira sem korrekt. Például itt, ha te vétlen is vagy egy baleset esetén, akkor is felemelkedik a biztosításod díja. Ezt a terhet mi jelenleg nem is tudtuk és nem is akartuk felvállalni.

Úgy tűnt, hogy a jogosítvány megszerzését követő napon, a család nagyon erőlteti, hogy intézzük el mihamarabb a biztosítási szerződés megkötését. A tervük az volt, hogy a tulajdonjogot ideiglenesen Pannira ruházzák, ami a munkaszerződés végét követően visszaszállt volna rájuk. Mi, amikor már sejtettük, hogy ránk akarják terhelni ezt a költséget, még bíztunk abban, hogy emelnek Panni fizetésén, mert erről is volt szó a korábbi e-mailekben. Forintosítva a kérdést, havi 250 dollárt kellett volna csak autóbiztosításra fizetnünk, amit sajnos korábban egy szóval sem említettek, és egyelőre nem is fér(t) bele a költségvetésünkbe, úgyhogy múlt szerdán felhívtam az apát és elmondtam, hogy mi az ábra. Indulatos lett és csöppet sem kedves – főleg, amikor felhoztam a másik vitatott témát. Néhány hete kiderült, hogy Pannival meg akarnak csináltatni egy elsősegélynyújtó és újraélesztő tréninget, ami itt törvényi követelmény Panni szakmájában. Ezt a tréninget a szabadidejében és saját költségén gondolták teljesíteni. Amikor először szóba került ez a dolog, akkor egy 42 dolláros, egy napos tréningről beszéltünk, amit a család kérésére elhalasztottunk. Újabban egy másik városban lévő, két napos és 150 dollárba kerülő tréningről volt szó, ami azért nem ugyanaz. Itt is egy kommunikációs hiba történt, ugyanis a család egy szóval sem említette korábban, hogy ez a tréning előfeltétele a munkának most pedig keményen be akarták vasalni rajtunk.

A harmadik problémás kérdés, a – korábban már említett – fizetésemelés volt. Az apával folytatott kellemetlen telefonbeszélgetés során egyértelműen kiderült, hogy erre nincsen mód, és hogy ez már így is egy nagyon szép órabér, ami egyébként igaz. Tárgyalási szempontból szerencsés dramaturgiai esemény történt – ugyanis a beszélgetés közben lemerült a kártyámról a pénz, így megszakadtak a tárgyalások. Lementem egy feltöltőkártyáért, miközben az apa azt hihette, hogy direkt nem hívom vissza. Mindenestre, amikor Panni telefonján visszahívott, már enyhébb hangvételben beszélgettünk és megbeszéltük, hogy pénteken tárgyalóasztalhoz ülünk. (Ezt követően az anyával is folytattam egy közel fél órás beszélgetést – többé-kevésbe – ugyanezekről a kérdésekről.) Mindkettő beszélgetés során próbáltam egyértelművé tenni számukra, hogy készek vagyunk a legvégsőkig elmennni a vitás kérdésekben – legrosszabb esetben vissza Magyarországra… Persze ezt mi sem szerettük volna, sőt azt is megkockáztatom, hogy nekik nagyobb szükségük van Pannira, mint nekünk rájuk, mivel Panni újabban nagyon szép eredményket ért el a kisfiúval. Az az amerikai ortopédus specialista, akihez a család rendszerint viszi Chase-t egyenesen egy konferenciára akarja meghívni Panni-t a csodatévőt.

Összeszorult gyomorral és megviselt idegekkel vártuk a péntek estét, ami egyben a telet is elhozta, mert nagy pelyhekben szakadt a hó és hideg is volt. Szerencsére a legvitatottabb kérdésben egyeztünk meg a leggyorsabban és már rögtön az elején, mivel a család felajánlotta, hogy beveszi Pannit a saját családi biztosítási csomagjába, amivel ők maradnak a teherviselők és nekünk csak 100 dollárba kerül a biztosítási díj. Az is igaz, hogy evvel a megoldással csak Panni vezetheti legálisan a kocsit. A többi kérdést is viszonylag okos – de legalábbis elfogadható – megoldásokkal rendeztük, így úgy tűnik maradunk Kanadában továbbra is…

 *   *   *

Feszültségoldásként és a megbékélés jegyében álljon itt egy fotó az általunk készített adventi koszorúról (na jó a koszorúalapot készen vettük, de a dekoráció ötlete és kivitelezése tényleg a sajátunk!):

Érdekességképpen mellékelek egy videót is arról a családi házról, ami a legdurvábban van kivilágítva Torontóban és minden télen csodájára járnak az emberek. Sőt, szerepelnek vele a tévékben is. Csak a biztonság és a tamáskodók kedvéért, a videón szereplő összes karácsonyi kivilágítás egyetlen házhoz/családhoz tartozik, akik egyébként egész évben arra gyűjtenek, hogy a téli időszakban ki tudják fizetni a villanyszámlát. Ha többletük akad, akkor a maradékot a már korábban említett Sick Kids kórháznak adományozzák... (Elnézést a szélhangokért, meg a kézremegésért, de egyrészt borzasztó hideg volt, másrészt szerettem volna, hogy ne csak a látványban, de a zen-pokolbeli hangokban is gyönyörködhessen a kedves olvasó...)