Először is minden kedves barátunknak, ismerősünknek szeretnénk – ezúton és sajnos csak így utólag – Boldog Karácsonyt és még inkább Egészségben és Sikerekben Gazdag, Boldog Újévet kívánni 2011-re! Az egyik kommentválaszban arra utaltam, hogy idén lehet, hogy nem fogunk karácsonyfát állítani – többek, <például szüleim> nagy megrökönyödésére – nos, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy állítottunk – konkrétan Panni – és díszitettünk – azt már mindketten – fát idén is, Kanada ide vagy oda. Igaz, hogy csak műfenyőt – ilyet kaptunk ugyanis a családtól…– de annyira élethű, hogy még a levelét is hullajtja… :-) Mivel igyekszem az olvasói kéréseknek eleget tenni, ezért – és főleg, mert elfogultságom ellenére is sikerült a legjobb megoldásokat alkalmazni az itteni család által a nyakunkba zúdított, <<többségében>> erősen giccses karácsonyi díszek halmazából – közlök két fotót is a fánkról. Azért kettőt, mert igazából, akkor jön ki, hogy mennyire szép (modern, dizájnos, de még <reméljük, szerintetek is> ízléses), amikor gyér háttérfény mellett, csak a fán lévő piros színű izzósorok világítanak. Sajnos ezt azonban állvány – és vaku – nélkül nehéz élesen és jól megfotózni…
Itt egyébként már december elején – állítólag – az amerikai Hálaadás ünnep után szokás a fát feldíszíteni. Ennek a módja, nagyjából megegyezik a nálunk megszokottal, azzal az apró különbséggel, hogy itt a fa tetejére nem csúcsdíszt, hanem angyalt tesznek. Ezt hol sikerül ízlésesen – mint az a fenti képen is látható… :-) – megoldani, hol nem, de utóbbira inkább nem mellékelnék fotót. Szaloncukrot nem láttam itteni fákon, csak a miénk alatt, de ott is csak azért, mert az egyik itteni magyar ismerősünktől kaptunk. A család az ajándékokat is a fájuk alá helyezte már napokkal a Karácsony – vagy a Boxing Day előtt, ami persze nagy kitolás a gyermekkel szerintem. Bontogatta is őket serényen egész múlt héten… OK, mondjuk vele lehet elnézőbbnek lenni, egyébként pedig imád ajéndékokat bontani…
Ha arra – jogosan felmerülő – a kérdésre kellene válaszolnom, hogy milyen volt a Karácsonyunk a családjaink nélkül, akkor azt válaszolnám, hogy persze furcsa és szokatlan, de szerencsére nem rettenetes. Pedig az előjelek nem voltak biztatóak. A karácsonyfát csak 23-án este tudtuk elkezdeni díszíteni, mert én aznap még DOLGOZTAM… Az olvasók közül sokaknak már nem újdonság, de azért leírom, hogy múlt hét kedd (December 21.) óta a Toppers pizzalánc alkalmazásában állok, mint ügyfélszolgálatos, konyhai kisegítő, pizzakészítő, dobozoló és pénztáros – szóval épp csak főnök nem vagyok… A múlt héten kezdődött – ezidáig – háromnapos tréningem alatt kb 36 órát dolgoztam, szóval nem kell ecsetelnem, hogy miért nem bírt nagyon karácsonyi hangulatom lenni. A fentieket tovább súlyosbítja, hogy az utóbbi három hétben nem nagyon volt használható szabadnapunk. Nekem persze elvileg mind az volt, de gyakorlatilag én is akkor kelek, amikor Panni és már utána sem fekszem vissza, szóval ki voltunk purcanva mindketten. Hál’ Istennek a Karácsony hozott némi megnyugvást és pihenést. Nekem még kitart belőle, mert a héten csak két napot dolgozom – igaz ebből az egyik pont a Szilveszter éjszaka. Bővebben majd máskor írok a munkámról, most maradnék a karácsonyi témánál.
Szóval, ami az itteni Karácsonyt illeti, tudom közhely lenne az ünnep elüzletiesedéséről beszélnem, de nem lehet szó nélkül hagyni néhány dolgot. Elvileg itt a December 24-e nem ugyanaz, ami nálunk, de egyre inkább mégis kezd arra hasonlítani. Ennek legfőbb oka a pénz és az üzlet. Egyesek talán tudják, hogy az angolszász kultúrában December 25-e a Karácsony és December 26-a az úgynevezett Boxing Day. Ezen a napon nyithatják ki a gyerekek – és persze mindenki más is – az ajándékokat. Elvileg. A gyakorlatban azonban egyre inkább az van, hogy már 25-én kinyitják az ajándékokat, mert ha valaki nem azt kapta, amire vágyott, akkor már a 26-án nyitva tartó üzletekben ki tudja azt cserélni, vagy éppen be tudja szerezni, azt, ami leginkább a szíve vágya. Persze a boltok árazási- és marketing stratégiája ennek szépen alá is megy. Valakitől a minap már a Boxing Week kifejezést is hallottam. Hát így.
Minket persze nem fenyeget(ett) most ez a veszély, hiszen nem az ajándékozás materiális jellegére helyeztük a hangsúlyt – paradox módon főként materiális okokból kifolyólag – hanem arra, hogy valamit adni tudjunk az ismerőseinkek és azonak, akiktől meghívást kaptunk Karácsonyra. Ezért a cowboy kedvese azt találta ki, hogy a karácsonyi hangulat megteremtése érdekében együtt süssünk-főzzünk, amit én is jónak találtam. Panni már előző nap készített sajtos rudat – igaz cheddar sajt volt a tetején, de legalább nem volt nagyon szokatlan a helyieknek – 23-án este pedig életünk első bejglijét készültünk megsütni. A munkamegosztás menete szerint ő csinálta a tésztát, én pedig a töltelékért (diós) voltam felelős. Ugyancsak nem az elfogultság miatt mondom, de kiválóan sikerült, amint azt a mellékelt ábra is mutatja – sajnos a vágáskép nem látszik a fotón, de álllíthatom, hogy az is teljesen rendben volt.
Nemcsak nekünk, de vendéglátóinkak is nagyon ízlett a bejgli. Konkrétan és összesen három családnál tettünk látogatást, ebből kettő Toronto valamelyik negyedében, egy pedig Panni munkaadójánál zajlott. Érdekes módon mindhárom más jellegű volt, jobban mondva az első és az utolsó hasonlított. Először, 24-én délután Romiékhoz, – Panni mamájának, hosszú ideje Torontóban élő, tanár barátnőjéhez és gyerekeihez – mentünk, ahol egy kellemes vacsorát követően, meghitt beszélgetésben volt részünk. Még aznap este átmentünk Gyusziékhoz – Panniék régi családi barátjának a fia, ugyancsak több, mint 10 éve kint él – ahol a másnapi, masszívabb családi ünnepre készültünk pálinkával és sörrel és egy késő esti beszélgetéssel. Bár Gyuszi és felesége Cathy kiváló vendéglátóknak bizonyultak – évek óta nem ébresztett senki finom, forró kávéval… – másnap nem mindenkivel sikerült a népes családból konstruktív beszélgeteseket kialakítani, így néha eltűntünk a szobánkba a szüleinkkel skype-olni (vagy talán szkájpolni?), de szerencsére ebből – reméljük – nem lett sértődés. Itt 25-én este, az estebédet követően volt ajándékozás, ami elég brutálisra sikeredett. Jóllehet, több generáció ünnepelt együtt – sok, ha jól számoltam összesen: 4 gyermekkel, két kutyával és két cicával – de az ajándékok és <főleg> a letépett csomagolópapír mennyisége miatt a szoba közepére állított – és egyébként percek alatt megtelő – hatalmas szemeteszsák a cowboyból sikeresen kiölte a maradék áhítatot is. Ahány ház … ugye.
Voltak azért meglepő ajándékok és meglepő stocking-figurák is (a stocking hosszú harisnyát jelent és 25-én reggel ebben cukorkát, csokoládét, kisebb ajándékokat találhatnak a gyerekek és találtunk mi magunk is; a cowboy békás stocking figurát kapott… ezt később egy videó anyagban elemezzük.) Ilyen meglepő ajándék volt például a karácsonyfa alakúra összepréselt poló, ami vízbe mártva és kiszárítva nyeri vissza T-shirt alakját.
A következőkben néhány kommentelhető pillanatképet láthattok – vagy olyat, amihez nem fűzök kommentárt –, valamint egy <<vicces>> videót, amiért a cowboy kér elnézést!
A háttérben jobbra és csak alig kivehetően: Karácsonyfa Matrjóska babákkal és vattapamacsokkal - Panninak mackófüle nőtt (mindjárt kettő) végül a Cowboy, mint bizonyíték, hogy egy pohár jégbor után is lehet ennyire sz..rul kinézni...
Apja fia
A kutya és vacsorája (ami nem más mint egy kiválóan cincálható plüss-róka, halvány barna színben)
Mindenki bontja a magáét...
Videó – Béka stocking (ha nem derülne ki, a jószág a Jingle Bells-t brekegi a maga sajátos módján – én pedig nem épp adekvát módon nyílvánítok véleményt…)
Végül egy helyes fotó rólunk és Chase-ről:
Utolsó kommentek