Szevasztok!

A cowboy a tegnapi Szt Patrik nap alkalmából ír újra. Ez is ún. előszöri élmény számunkra, ugyanis egészen idáig nem nagyon voltam tudatában, hogy ilyen ünnep létezik. És mégis. Ontario-ban nem nemzeti ünnep március 17-e, de van olyan tartomány - például Newfoundland és Labrador - ahol ünneplik a szent halálának tartott napot (†461).

Simán el tudom képzelni, hogy rajtam kívűl más sincs teljesen képben az írek védőszentjeként számon tartott Szent Patrick-kal, ezért leírom, hogy azért fontos alakja az ír kultúrának ez az - egyébként nem is ír, hanem wales-i származású - hittérítő, mert ő honosította meg az Írországban a kereszténységet, valamint ő volt az, akinek sikerült ötvöznie az addigi ír hagyományokat az európai keresztény hittel (pl.: szentháromság~három levelű lóhere (jellegzetes ír szimbólum). Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma szerint (forrás: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_patrik) a szent tisztelete nálunk valamiért nem, de a középkori keresztény Európa nagy részében elterjedt volt. Aki többet olvasna a dolog eredetéről az a fenti utalás kapcsán ezt megteheti, én a továbbiakban az ünnep profán részével foglalkozom.

Azt, hogy ezt az egészet gyakorlatilag is megismerhettük, a szomszédainkkal való friss barátságunknak köszönhetjük (ld kettővel ezelőtti bejegyzés ~ Szomszédok), konkrétan azt hiszem, még inkább Marie-nak, akinek a papája ír származású (a mamája pedig máltai, de ez tegnap este egyáltalán nem látszott rajta...). És itt el is érkezünk a Szt Patrik nap egyik lényeges gyakorlati alaptételéhez, amit az alábbi fotóval illusztrálnék.

Azaz, Szt Patrick napján bárki ír lehet - Welcome/Isten hozta!

Ehhez elég csupán - nem muszáj, de ajánlott - valamilyen zöld színű ruhát vagy kelléket viselnie. Utóbbit a kanadai kellékipar jelentősen megtámogatja, azaz szinte bármit lehet Szt Patrikos stílusban kapni, de persze az ír kalap a legjellemzőbb. Mi Marie-tól hawaii virág-nyaklánc jellegű kelléket kaptunk - természetesen zöld (Panni esetében zöld-fehér) színben pompázót. Hülyén is néztünk ki, de van az az az alkoholmennyiség, ami mellett a cowboy ezt egyáltalán nem bánja, amint ez a mellékelt ábrán is látható:

Ami az italozást illeti, sejtettem én előre, hogy az írek nem hagyják ki az alkalmat, hogy védőszentjük halálának évfordulójából ne csináljanak egy jó kis ereszdelahajamat típusú napot. Annak ellenére, hogy alig készült olyan fotó, amelyiken ne látszódna az alkohol - leginkább Guiness - valamilyen formája, békésen zajlott a rendezvény, melynek helyszíne egy Brampton-i ír közösségi központ volt, ami persze kapásból két kocsmának is otthont adott. Téved azonban az, aki azt hiszi, hogy egy ilyen rendezvényen nincs helye a hagyományőrzésnek. A közösségi központ tánccsoportjai minden évben bemutatják -ír- tánctudásukat. Egyik oktatójuk a világhírű amerikai - de ír gyökerekkel rendelkező - Michael Flatley társulatának táncosa volt. A lányokon lévő parókát a cowboy kicsit cikinek találta, de a produkció értékéből ez nem von le semmit.

A másik teremben zenekar játszott, enyhén country-s, de alapjaiban ír zenét. Mi ugyan nem álltunk be táncolni, de sokak megvillantották géppuskaláb-technikájukat életkortól függetlenül. És ez itt most egy lényeges elem!

(Külön felhívnám a figyelmet az anyukájával táncoló kislányra...)

Nagyon klassz volt látni - és ez a megállapítás, most a rendezvény egészére vonatkozik - hogy ezek az emberek kortól függetlenül tudták nagyon jól érezni magukat - együtt. És ez is nagyon lényeges. Számomra utópisztikus a gondolat, hogy én, vagy akármelyik olvasóm egy jeles nemzeti (vagy tartományi) ünnepen együtt mulat a szüleivel egy kocsmában és önfeledten szórakozik úgy, hogy ez az egész egy pillanatig sem kínos, kellemetlen vagy ciki. Tehát senki nem azt várta a fiatalok, vagy a szülők részéről, hogy mikor pattan már le a másik, mert addig csak feszeng. Remélem, hogy senkit nem sértek meg ezzel, de ugye nehéz ebbe a helyzetbe beleképzelnünk saját magunkat - és mindenkitől elnézést, ha ez az ő esetében mégsem így lenne. Itt tegnap este pedig abszolút erről volt szó és ezt nagyon jó volt látni és megélni. Ugyanez képekkel illusztrálva:

Anya és lányai, Marie, Judith, Nathalie

Családi fotózkodás - a kép jobb szélén Marie papája, középen a papa testvére, az ő jobbján lánya

KOcsma élet-kép

Panni és Marie papája - az est vége felé már kalapban, ami Pannin valamilyen meg nem magyarázható oknál fogva inkább (ír?) boszorkányos jelleget öltött...

Panni, Marie, Cowboy (immár utóbbi is Guiness kalapban)

Az est persze arra is jó alkalom vollt, hogy tágítsuk ismerőseink körét, akik ez esetben leginkább barátaink/szomszédaink barátai és/vagy testvérei voltak. Ennek megfelelően megismertük Mike-ot, aki Arsenal (rangos angol focicsapat) drukker és Forma-1 rajongó - minden évben ott csápol a montreáli futamon. Marie papája szerint Mike a népszerű dokumentumfilmes Michael Moore-ra hasonlít és azt hiszem  van is benne valami: http://www.michaelmoore.com/ (A képen egyébként bal oldalt látható, tőle jobbra Matt).

Megismerkedtünk még egy lánnyal is a baráti körből, de róla fotónk sincs, meg a nevét sem tudjuk, és kicsit dilis is volt, ugyanakkor anyai ágon horvát származású így a cowboy megragadta az alkalmat, hogy elmagyarázza a lánynak a "Picsku materinu!" (szerb/horvát - a.m.: Anyád picsáját!) kifejezés jelentését, amit a lány ugyan korábban gyakran hallott nagymamájától, de soha nem értett.

Zárásképpen az alábbi Szt Patrik áldást osztanám meg veletek, mert ide passzol és szép:

„Legyen az út oldaladon, a szél mindig körülötted, a nap, mely melegen ragyog arcodon és az eső, mely édesen hull a környező mezőkre, és míg újra találkozunk, Isten óvjon tenyerén.”